Beszélgetés Konkoly Zsófia paralimpikon úszóbajnokkal

A Fiatalok a közéletben program következő eseménye a Pécsi Apáczai Csere János Általános Iskola, Gimnázium, Kollégium, Alapfokú Művészeti Iskola 1. számú Általános Iskolájának 7. C. és 7. D. osztályos tanulóinak bevonásával került megrendezésre a Pécsi Kulturális Központ Apáczai Művelődési Házában. A meghívott előadó Konkoly Zsófia a magyar paralimpiai válogatott tagja, a PSN Zrt. úszója, paralimpiai bronzérmes, aki ráadásul a hallgatóság iskolájának intézményegységében tanul, az Apáczai Gimnázium diákja, edzéseit az Apáczai Sportegységben végzi.

Az Úszónő röviden mesélt a fogyatékkal élők életéről, és a feléjük fordulás helyes módjáról: segítségre szorulnak olykor, de szánakozni, sajnálni nem kell őket, nem betegek, küzdenek, megállják a helyüket az életben.

Ezt követően felvázolta hogyan telik egy egyszerű hétköznapja, ami reggel 6-kor már edzéssel indul és este fél 8-kor edzéssel zárul, otthoni tanulásra már kevés ideje jut. Heti 5 szárazföldi edzése, heti 2-3 kondicionáló edzése, és napi 2 úszó edzése van. Évente többször edzőtáborba mennek, ami mentálisan és fizikálisan is nagyon nehéz felkészülést jelent, sajnos az iskolai tanulmányokat háttérbe kell szorítania. Iskolaváltásra is emiatt kényszerült, nagyon sokat hiányzott, de az Apáczai Gimnáziumban támogató közegre lelt, és nagyban segíti a hétköznapjait, hogy az uszoda a gimnázium szomszédságában van, remek közösséget talált. Éppen a közösség jelenti jelenlegi mélypontján a legnagyobb segítséget abban, hogy folytatni tudja a küzdelmet. 2016-ban Rio de Jaineroban, 14 évesen élete első paralimpiáján megszerezte a 100 méteres pillangóúszásban a bronzérmet Magyarország legfiatalabb versenyzőjeként. Ez a nem várt siker, e váratlan berobbanás azóta elvárásként nehezedik rá, mentálisan nagyon nehéz kezelnie azt a terhet, hogy a közvélemény, a média posztulátumként kezeli az ő győzelmét. Ennek a nyomásnak tudja be, hogy a 2018-as Európa Bajnokságon nem tudta hozni a dobogós helyezést.

A paralimpikon Úszóbajnok így most a további siker, a folytatás útját keresi. Úgy gondolja, a küzdelem során mindenkinél eljönnek a mélypontok, ezen át kell esni és a lehető legkevesebbet foglalkozni vele, csak folytatni a munkát, az edzést. Vallja, hogy „a siker az, amikor bukástól bukásig sétálunk anélkül, hogy a lelkesedésünket elveszítenénk.” Megtapasztalta, hogy az igazi élet a komfortzónán túl kezdődik, sikerélményt csak az adhat, ha próbára teszi magát az ember. Erre a próbatételre, nekiveselkedésre bíztatta a diákokat is, reméljük valóban motiválta őket a bajnok élete.