A szépségápolás természetes módszerei régen és ma – Hudson Szandra, a NaturaConTe manufaktúra vezetőjének előadásában

A TRADE-íció program következő eseménye az Apáczai Csere János Kollégiumban került megrendezésre. A kollégiumban nagyon távolról érkezett diákok is laknak, így jelen volt a klubfoglalkozáson kárpátaljai, nógrádi fiatal, de többségük Tolna-, Somogy és Baranya megyei. 9. osztályos volt a résztvevők 70%-a, bár valamennyi évfolyamból érkeztek a workshopra, még 13. osztályosok is. Tanulmányi területeiket tekintve szintén nagyon színes összetételű volt a leány csoport: ápolónő-, kisgyermekgondozó-, kozmetikus-, fodrász, mechatronikai technikus és gimnáziumi tanuló a többségük.

A klubfoglalkozás elején a szépségápolás történetéről, a természetes módszerek régi hagyományairól beszélt az előadó. A kozmetika története olyan régi, mint az emberiség története. Már az ókori Egyiptomban használták a sminket, elsősorban a kasztok megkülönböztetése céljából és a szépség iránti vágytól vezérelve. A csergubacsot vassal, a hennát indigólevéllel keverve készítettek hajfestéket. Az ókori rómaiak kenőcsök készítésére marha- és birkafaggyút, szezám-, ricinus- és mandulaolajat használtak. A Biblia is tesz említést a testápolásról: a zsidóknak voltak balzsamligeteik, mirhahegyeik; ismerték a rózsaolajat, levendulát, ricinust, gránátalmát, mint szépészeti alapanyagokat. A koraközépkorban az igen magas műveltségű arabok jeleskedtek a szépségtudomány terén is. Ők hamufőzetből, kálium- és nátrium karbonát keverékéből, zsiradékból készítettek szappanokat. A kereszténység a test ápolásának kultuszát eltörölte, hiszen a világiasság megvetése jegyében a testkultúra, így a fürdés és a tiszta lakás is bűnös törekvésnek minősült. Ez a szemlélet hozta a rengeteg halálos járványt az emberiségre. A későbbiekben a mosakodás hanyagolása mellett az illatos vizek, parfümök teret nyertek, épp a rossz testszag elfedése érdekében. A francia udvarban Medici Katalin idején, majd XIV. Lajos korában óriási lendületet nyert a szépségápolás. Tökéletesítették a púdereket, a parókaviseletnek nagy kultusza volt. A tisztálkodás viszont még ekkor sem tűnt fontosnak, így a tornyos parókák alatt többnyire tetvek tanyáztak. A felvilágosodás hozta meg e téren az áttörést. Rousseau és Mably hangsúlyozta a testkultúra fontosságát a dolgozó rétegek egészsége védelmében. Hatásukra divattá vált a természetesség, leszoktak a túlzott festésről és kendőzőszerekről, újra hódított a tiszta víz, a fürdés általánossá vált.

A rövid történeti előadást követően a workshop résztvevői elkészíthették saját, egyedi szappankájukat és egy díszdobozt is hozzá. Két csoportban dolgoztak a lányok, miközben tovább folyt a beszélgetés a natúr kozmetikumok mibenlétéről, használatuk jelentőségéről. Szandra tanácsot adott többeknek, akiknek allergiájuk, ekcémájuk, vagy egyéb bőrproblémájuk van, hogy milyen természetes szerek használatát javasolja. Régi népi szépítőszerekről, a sheavajról, a szintetikus kozmetikumokban jelen lévő SLS veszélyeiről beszélt, miközben járt a kezük, és az illatos szappankészítés minden fázisát kipróbálhatták, saját igényük szerint variálhatták az illatokat, színeket és formákat a kézműves eljárás során.

Mesélt közben Szandra röviden személyes életútjáról is. Eredeti végzettségét tekintve magyar és olasz szakos tanár, gyermeke bőrbetegsége indította őt a természetes kozmetikumgyártás felé. Beszélt a kézműves élet szépségeiről, előnyeiről és nehézségeiről, a manufakturális trendi életforma mibenlétéről.

Ily módon maradéktalanul elérte célját e klubfoglalkozás. Nagyon nagy élményt jelentett a diákoknak, és sikerült a kézműves kozmetikumgyártás örömeit bemutatni, ami záloga lehet annak, hogy a résztvevők közül többen válasszanak majd efféle életutat maguknak.